1. TessalonikerneKapittel 3

Difor, då vi ikkje lenger kunne halda det ut, valde vi å bli att i Aten åleine.
Διὸ μηκέτι στέγοντες εὐδοκήσαμεν καταλειφθῆναι ἐν Ἀθήναις μόνοι,
Vi sende Timoteus, bror vår og Guds medarbeidar i evangeliet om Kristus, for å styrkja dykk og formana dykk når det gjeld trua dykkar.
καὶ ἐπέμψαμεν Τιμόθεον, τὸν ἀδελφὸν ἡμῶν καὶ ⸀συνεργὸν τοῦ ⸀θεοῦ ἐν τῷ εὐαγγελίῳ τοῦ Χριστοῦ, εἰς τὸ στηρίξαι ὑμᾶς καὶ παρακαλέσαι ⸀ὑπὲρ τῆς πίστεως ὑμῶν
Dette var for at ingen skulle bli rista av desse trengslene. De veit sjølve at vi er sette til dette.
τὸ μηδένα σαίνεσθαι ἐν ταῖς θλίψεσιν ταύταις. αὐτοὶ γὰρ οἴδατε ὅτι εἰς τοῦτο κείμεθα·
Då vi var hjå dykk, sa vi dykk på førehand at vi kom til å lida trengsler, og slik gjekk det, som de veit.
καὶ γὰρ ὅτε πρὸς ὑμᾶς ἦμεν, προελέγομεν ὑμῖν ὅτι μέλλομεν θλίβεσθαι, καθὼς καὶ ἐγένετο καὶ οἴδατε.
Difor, då eg ikkje lenger kunne halda det ut, sende eg bod for å få vita korleis det stod til med trua dykkar – redd for at fristaren hadde freista dykk, og at strevet vårt skulle vera til fånyttes.
διὰ τοῦτο κἀγὼ μηκέτι στέγων ἔπεμψα εἰς τὸ γνῶναι τὴν πίστιν ὑμῶν, μή πως ἐπείρασεν ὑμᾶς ὁ πειράζων καὶ εἰς κενὸν γένηται ὁ κόπος ἡμῶν.
Men no har Timoteus kome tilbake til oss frå dykk og bore fram gledebodskap om trua og kjærleiken dykkar. Han fortalde at de alltid har oss i god minne og lengtar etter å sjå oss, liksom vi lengtar etter dykk.
Ἄρτι δὲ ἐλθόντος Τιμοθέου πρὸς ἡμᾶς ἀφʼ ὑμῶν καὶ εὐαγγελισαμένου ἡμῖν τὴν πίστιν καὶ τὴν ἀγάπην ὑμῶν, καὶ ὅτι ἔχετε μνείαν ἡμῶν ἀγαθὴν πάντοτε ἐπιποθοῦντες ἡμᾶς ἰδεῖν καθάπερ καὶ ἡμεῖς ὑμᾶς,
Difor, sysken, vart vi trøysta av dykk midt i all vår naud og trengsle, på grunn av trua dykkar.
διὰ τοῦτο παρεκλήθημεν, ἀδελφοί, ἐφʼ ὑμῖν ἐπὶ πάσῃ τῇ ⸂ἀνάγκῃ καὶ θλίψει⸃ ἡμῶν διὰ τῆς ὑμῶν πίστεως,
For no lever vi verkeleg, når de står faste i Herren.
ὅτι νῦν ζῶμεν ἐὰν ὑμεῖς στήκετε ἐν κυρίῳ.
Korleis kan vi takka Gud nok for dykk, for all den gleda vi har på grunn av dykk framfor vår Gud?
τίνα γὰρ εὐχαριστίαν δυνάμεθα τῷ θεῷ ἀνταποδοῦναι περὶ ὑμῶν ἐπὶ πάσῃ τῇ χαρᾷ ᾗ χαίρομεν διʼ ὑμᾶς ἔμπροσθεν τοῦ θεοῦ ἡμῶν,
Natt og dag bed vi inderleg om å få sjå andletet dykkar og bøta på det som manglar i trua dykkar.
νυκτὸς καὶ ἡμέρας ὑπερεκπερισσοῦ δεόμενοι εἰς τὸ ἰδεῖν ὑμῶν τὸ πρόσωπον καὶ καταρτίσαι τὰ ὑστερήματα τῆς πίστεως ὑμῶν;
Må Gud sjølv, vår Far, og vår Herre Jesus gjera vegen bein for oss til dykk.
Αὐτὸς δὲ ὁ θεὸς καὶ πατὴρ ἡμῶν καὶ ὁ κύριος ἡμῶν ⸀Ἰησοῦς κατευθύναι τὴν ὁδὸν ἡμῶν πρὸς ὑμᾶς·
Og må Herren la dykk veksa og ha overflod av kjærleik til kvarandre og til alle, slik vi har til dykk.
ὑμᾶς δὲ ὁ κύριος πλεονάσαι καὶ περισσεύσαι τῇ ἀγάπῃ εἰς ἀλλήλους καὶ εἰς πάντας, καθάπερ καὶ ἡμεῖς εἰς ὑμᾶς,
Slik skal han styrkja hjarto dykkar til å vera ulastelege i heilagdom framfor vår Gud og Far, når vår Herre Jesus kjem med alle sine heilage.
εἰς τὸ στηρίξαι ὑμῶν τὰς καρδίας ἀμέμπτους ἐν ἁγιωσύνῃ ἔμπροσθεν τοῦ θεοῦ καὶ πατρὸς ἡμῶν ἐν τῇ παρουσίᾳ τοῦ κυρίου ἡμῶν ⸀Ἰησοῦ μετὰ πάντων τῶν ἁγίων ⸀αὐτοῦ.