2. TimoteusKapittel 4

Eg legg det inntrengande på hjarta ditt framfor Gud og Kristus Jesus, han som skal døma levande og døde, ved hans openberring og hans rike:
⸀Διαμαρτύρομαι ἐνώπιον τοῦ θεοῦ καὶ ⸂Χριστοῦ Ἰησοῦ⸃, τοῦ μέλλοντος κρίνειν ζῶντας καὶ νεκρούς, ⸀καὶ τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ καὶ τὴν βασιλείαν αὐτοῦ·
Forkynn ordet! Ver klar i tide og utide. Refs, iretteset og forman, med alt tolmod og undervisning.
κήρυξον τὸν λόγον, ἐπίστηθι εὐκαίρως ἀκαίρως, ἔλεγξον, ἐπιτίμησον, παρακάλεσον, ἐν πάσῃ μακροθυμίᾳ καὶ διδαχῇ.
For det skal koma ei tid då dei ikkje vil tola den sunne læra, men etter sine eigne lyster skal dei samla seg lærarar i hopetal, dei som klør dei i øyra.
ἔσται γὰρ καιρὸς ὅτε τῆς ὑγιαινούσης διδασκαλίας οὐκ ἀνέξονται, ἀλλὰ κατὰ τὰς ⸂ἰδίας ἐπιθυμίας⸃ ἑαυτοῖς ἐπισωρεύσουσιν διδασκάλους κνηθόμενοι τὴν ἀκοήν,
Dei skal venda øyra bort frå sanninga og venda seg til mytar.
καὶ ἀπὸ μὲν τῆς ἀληθείας τὴν ἀκοὴν ἀποστρέψουσιν, ἐπὶ δὲ τοὺς μύθους ἐκτραπήσονται.
Men ver du nøktern i alle ting, lid det som vondt er, gjer gjerning som ein evangelist, og fullfør tenesta di.
σὺ δὲ νῆφε ἐν πᾶσιν, κακοπάθησον, ἔργον ποίησον εὐαγγελιστοῦ, τὴν διακονίαν σου πληροφόρησον.
For eg vert alt ofra som drikkoffer, og tida for min bortgang er komen.
Ἐγὼ γὰρ ἤδη σπένδομαι, καὶ ὁ καιρὸς τῆς ⸂ἀναλύσεώς μου⸃ ἐφέστηκεν.
Eg har stridt den gode striden, eg har fullført løpet, eg har halde fast på trua.
τὸν ⸂καλὸν ἀγῶνα⸃ ἠγώνισμαι, τὸν δρόμον τετέλεκα, τὴν πίστιν τετήρηκα·
No ligg rettferdskransen klar til meg. Herren, den rettferdige domaren, skal gje meg han på den dagen – og ikkje berre meg, men alle som har elska hans openberring.
λοιπὸν ἀπόκειταί μοι ὁ τῆς δικαιοσύνης στέφανος, ὃν ἀποδώσει μοι ὁ κύριος ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, ὁ δίκαιος κριτής, οὐ μόνον δὲ ἐμοὶ ἀλλὰ καὶ πᾶσιν τοῖς ἠγαπηκόσι τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ.
Gjer det du kan for å koma snart til meg.
Σπούδασον ἐλθεῖν πρός με ταχέως·
For Demas har forlate meg fordi han fekk kjærleik til den noverande verda, og han har reist til Tessalonika, Kreskens til Galatia, Titus til Dalmatia.
Δημᾶς γάρ με ⸀ἐγκατέλιπεν ἀγαπήσας τὸν νῦν αἰῶνα, καὶ ἐπορεύθη εἰς Θεσσαλονίκην, Κρήσκης εἰς Γαλατίαν, Τίτος εἰς Δαλματίαν·
Berre Lukas er hos meg. Ta med deg Markus når du kjem, for han er nyttig for meg i tenesta.
Λουκᾶς ἐστιν μόνος μετʼ ἐμοῦ. Μᾶρκον ἀναλαβὼν ἄγε μετὰ σεαυτοῦ, ἔστιν γάρ μοι εὔχρηστος εἰς διακονίαν,
Tykikus har eg sendt til Efesos.
Τυχικὸν δὲ ἀπέστειλα εἰς Ἔφεσον.
Når du kjem, ta med kappa som eg let att i Troas hos Karpos, og bøkene, særleg pergamenta.
τὸν φαιλόνην, ὃν ⸀ἀπέλιπον ἐν Τρῳάδι παρὰ Κάρπῳ, ἐρχόμενος φέρε, καὶ τὰ βιβλία, μάλιστα τὰς μεμβράνας.
Aleksander, kopparsmeden, har vist meg mykje vondt. Måtte Herren gje han att etter gjerningane hans!
Ἀλέξανδρος ὁ χαλκεὺς πολλά μοι κακὰ ἐνεδείξατο— ⸀ἀποδώσει αὐτῷ ὁ κύριος κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ—
Du må òg vakta deg for han, for han har stått sterkt imot orda våre.
ὃν καὶ σὺ φυλάσσου, λίαν γὰρ ⸀ἀντέστη τοῖς ἡμετέροις λόγοις.
Ved mitt første forsvar var det ingen som stod med meg, men alle forlét meg. Måtte det ikkje verta tilrekna dei!
Ἐν τῇ πρώτῃ μου ἀπολογίᾳ οὐδείς μοι ⸀παρεγένετο, ἀλλὰ πάντες με ⸀ἐγκατέλιπον— μὴ αὐτοῖς λογισθείη—
Men Herren stod med meg og styrkte meg, så forkynninga gjennom meg kunne fullførast, og alle folkeslaga kunne høyra. Og eg vart fria frå løvegapet.
ὁ δὲ κύριός μοι παρέστη καὶ ἐνεδυνάμωσέν με, ἵνα διʼ ἐμοῦ τὸ κήρυγμα πληροφορηθῇ καὶ ⸀ἀκούσωσιν πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἐρρύσθην ἐκ στόματος λέοντος.
Herren skal fria meg frå all vond gjerning og frelsa meg inn i sitt himmelske rike. Han vere æra i all æve, amen!
⸀ῥύσεταί με ὁ κύριος ἀπὸ παντὸς ἔργου πονηροῦ καὶ σώσει εἰς τὴν βασιλείαν αὐτοῦ τὴν ἐπουράνιον· ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων, ἀμήν.
Hels Priska og Akvilas og huslyden til Onesiforos.
Ἄσπασαι Πρίσκαν καὶ Ἀκύλαν καὶ τὸν Ὀνησιφόρου οἶκον.
Erastos vart att i Korint, og Trofimos let eg att i Milet, for han var sjuk.
Ἔραστος ἔμεινεν ἐν Κορίνθῳ, Τρόφιμον δὲ ⸀ἀπέλιπον ἐν Μιλήτῳ ἀσθενοῦντα.
Gjer det du kan for å koma før vinteren. Eubulos helsar deg, og det same gjer Pudens, Linus, Klaudia og alle syskena.
Σπούδασον πρὸ χειμῶνος ἐλθεῖν. Ἀσπάζεταί σε Εὔβουλος καὶ Πούδης καὶ Λίνος καὶ Κλαυδία καὶ οἱ ἀδελφοὶ πάντες.
Herren vere med ånda di. Nåden vere med dykk.
Ὁ ⸀κύριος μετὰ τοῦ πνεύματός σου. ἡ χάρις μεθʼ ⸀ὑμῶν.