1. KorinterneKapittel 3

Og eg, sysken, kunne ikkje tala til dykk som til åndelege menneske, men som til kjøtlege, som til småborn i Kristus.
Κἀγώ, ἀδελφοί, οὐκ ἠδυνήθην ⸂λαλῆσαι ὑμῖν⸃ ὡς πνευματικοῖς ἀλλʼ ὡς ⸀σαρκίνοις, ὡς νηπίοις ἐν Χριστῷ.
Eg gav dykk mjølk å drikka, ikkje fast føde, for de var ikkje i stand til det. Ja, de er det ikkje enno heller,
γάλα ὑμᾶς ἐπότισα, ⸀οὐ βρῶμα, οὔπω γὰρ ἐδύνασθε. ἀλλʼ ⸀οὐδὲ ἔτι νῦν δύνασθε,
for de er enno kjøtlege. Når det er misunning og strid mellom dykk, er de ikkje då kjøtlege og lever som vanlege menneske?
ἔτι γὰρ σαρκικοί ἐστε. ὅπου γὰρ ἐν ὑμῖν ζῆλος καὶ ⸀ἔρις, οὐχὶ σαρκικοί ἐστε καὶ κατὰ ἄνθρωπον περιπατεῖτε;
Når ein seier: «Eg høyrer til Paulus,» og ein annan: «Eg høyrer til Apollos,» er de ikkje då som andre menneske?
ὅταν γὰρ λέγῃ τις· Ἐγὼ μέν εἰμι Παύλου, ἕτερος δέ· Ἐγὼ Ἀπολλῶ, ⸂οὐκ ἄνθρωποί⸃ ἐστε;
Tenarar som de kom til tru ved, kvar etter det Herren gav.
⸀Τί οὖν ἐστιν ⸂Ἀπολλῶς; τί δέ ἐστιν Παῦλος⸃; ⸀διάκονοι διʼ ὧν ἐπιστεύσατε, καὶ ἑκάστῳ ὡς ὁ κύριος ἔδωκεν.
Eg planta, Apollos vatna, men Gud gav vekst.
ἐγὼ ἐφύτευσα, Ἀπολλῶς ἐπότισεν, ἀλλὰ ὁ θεὸς ηὔξανεν·
Så er korkje den som plantar eller den som vatnar noko, men Gud som gjev vekst.
ὥστε οὔτε ὁ φυτεύων ἐστίν τι οὔτε ὁ ποτίζων, ἀλλʼ ὁ αὐξάνων θεός.
Den som plantar og den som vatnar, er eitt, men kvar av dei skal få si løn etter sitt eige arbeid.
ὁ φυτεύων δὲ καὶ ὁ ποτίζων ἕν εἰσιν, ἕκαστος δὲ τὸν ἴδιον μισθὸν λήμψεται κατὰ τὸν ἴδιον κόπον,
For vi er Guds medarbeidarar, og de er Guds åkerland, Guds bygning.
θεοῦ γάρ ἐσμεν συνεργοί· θεοῦ γεώργιον, θεοῦ οἰκοδομή ἐστε.
Etter den nåden Gud har gjeve meg, la eg grunnvollen som ein vis byggmeister, og ein annan byggjer vidare. Men kvar og ein må sjå til korleis han byggjer.
Κατὰ τὴν χάριν τοῦ θεοῦ τὴν δοθεῖσάν μοι ὡς σοφὸς ἀρχιτέκτων θεμέλιον ⸀ἔθηκα, ἄλλος δὲ ἐποικοδομεῖ. ἕκαστος δὲ βλεπέτω πῶς ἐποικοδομεῖ·
For ingen kan leggja ein annan grunnvoll enn den som alt er lagd, det er Jesus Kristus.
θεμέλιον γὰρ ἄλλον οὐδεὶς δύναται θεῖναι παρὰ τὸν κείμενον, ὅς ἐστιν Ἰησοῦς Χριστός·
Om nokon byggjer på denne grunnvollen med gull, sølv, edle steinar, tre, høy eller halm,
εἰ δέ τις ἐποικοδομεῖ ἐπὶ τὸν ⸀θεμέλιον ⸂χρυσόν, ἄργυρον⸃, λίθους τιμίους, ξύλα, χόρτον, καλάμην,
så skal verket til kvar og ein bli synleg. For dagen skal visa det, for han blir openberra i eld, og elden skal prøva korleis verket til kvar og ein er.
ἑκάστου τὸ ἔργον φανερὸν γενήσεται, ἡ γὰρ ἡμέρα δηλώσει· ὅτι ἐν πυρὶ ἀποκαλύπτεται, καὶ ἑκάστου τὸ ἔργον ὁποῖόν ἐστιν τὸ πῦρ ⸀αὐτὸ δοκιμάσει.
Om det verket nokon har bygt, blir ståande, skal han få løn.
εἴ τινος τὸ ἔργον μενεῖ ὃ ἐποικοδόμησεν, μισθὸν λήμψεται·
Om det verket nokon har bygt, brenn opp, skal han lida tap. Men sjølv skal han bli frelst, om enn som gjennom eld.
εἴ τινος τὸ ἔργον κατακαήσεται, ζημιωθήσεται, αὐτὸς δὲ σωθήσεται, οὕτως δὲ ὡς διὰ πυρός.
Veit de ikkje at de er Guds tempel, og at Guds Ande bur i dykk?
Οὐκ οἴδατε ὅτι ναὸς θεοῦ ἐστε καὶ τὸ πνεῦμα τοῦ θεοῦ ⸂οἰκεῖ ἐν ὑμῖν⸃;
Om nokon øydelegg Guds tempel, skal Gud øydeleggja han. For Guds tempel er heilagt, og det tempelet er de.
εἴ τις τὸν ναὸν τοῦ θεοῦ φθείρει, φθερεῖ τοῦτον ὁ θεός· ὁ γὰρ ναὸς τοῦ θεοῦ ἅγιός ἐστιν, οἵτινές ἐστε ὑμεῖς.
Lat ingen lura seg sjølv! Om nokon av dykk meiner han er vis i denne verda, lat han bli ein dåre, så han kan bli vis.
Μηδεὶς ἑαυτὸν ἐξαπατάτω· εἴ τις δοκεῖ σοφὸς εἶναι ἐν ὑμῖν ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, μωρὸς γενέσθω, ἵνα γένηται σοφός,
For visdomen i denne verda er dårskap for Gud. Det står skrive: «Han fangar dei vise i deira eiga list.»
ἡ γὰρ σοφία τοῦ κόσμου τούτου μωρία παρὰ τῷ θεῷ ἐστιν· γέγραπται γάρ· Ὁ δρασσόμενος τοὺς σοφοὺς ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτῶν·
Og vidare: «Herren veit at tankane til dei vise er tomme.»
καὶ πάλιν· Κύριος γινώσκει τοὺς διαλογισμοὺς τῶν σοφῶν ὅτι εἰσὶν μάταιοι.
Så lat ingen skryta av menneske! For alt høyrer dykk til,
ὥστε μηδεὶς καυχάσθω ἐν ἀνθρώποις· πάντα γὰρ ὑμῶν ἐστιν,
anten det er Paulus eller Apollos eller Kefas, anten det er verda eller livet eller døden, anten det er det som no er eller det som kjem – alt høyrer dykk til.
εἴτε Παῦλος εἴτε Ἀπολλῶς εἴτε Κηφᾶς εἴτε κόσμος εἴτε ζωὴ εἴτε θάνατος εἴτε ἐνεστῶτα εἴτε μέλλοντα, πάντα ⸀ὑμῶν,
Men de høyrer Kristus til, og Kristus høyrer Gud til.
ὑμεῖς δὲ Χριστοῦ, Χριστὸς δὲ θεοῦ.